Éva Kuslits: Erzsike
Erzsike

Gyötrődés az avaron,
Sápadt, fénytelen arcon.
Álmodott baldachinos ágyról,
A szoba sötét homályából.
Kétkezi munkától sohasem félt,
Férfi munka törte fel tenyerét.
Táncolni szeretett vígan,
Könnyeit itatta titokban.
A nap elköszönt szelíden,
Vigaszt keresett a kék égen.
A lombok zúgón hajolnak,
Bánatosan bólogatnak.
A nagy fáról pereg a levél,
A reményről nem beszél.
Erzsike teste megpihent,
A tél sírja felett zizzent.
A mélyben nem sző álmokat,
A felhő is zokog sokat.
A szél keserűn zenél,
Egy asszonyról mesél.
Milyen volt valaha,
Legyen ez az ő dala.

2019.02.16.



Kuslits Éva
277
farkas viola - 2019. február 23. 10:39:57

Kedves Éva!
Nyugodjék békében Erzsike. Szép búcsú dal.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

6081
varonklari - 2019. február 22. 14:21:02

Kedves Éva!
Erzsike- emberi sors teli álmokkal, nehézségekkel, beteljesületlen vágyakkal. Egy asszony a sok közül - de ez az Ő dala.
Áldás... csak azon van, ami a sorsunk - s nincs azon, ami csupán az életünk.
Szeretettel gratulálok: Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.