Bakonyi Ervin: Őrizzük a lángot
Őrizzük a lángot

Nem lehetünk Góg, s Magóg fiai,
Nem vagyunk tévedhetetlenek.
Ne legyünk féke vesztetten irigyek,
Mindenre, ami a másé, s nem mienk,
Ne adjunk előnyt, sanszot senkinek,
Hogy rólunk csevegjen, nevessen,
Ne adjuk fel önérzetünk, a becsületet,
Amit nehéz küzdelmekkel e hősi nemzet,
Ártatlanok vérével kivívott, és megszerzett,
Ne bújjunk vicsorgó ordasok álnok bőrébe,
Ne hirdessünk olyat, amely rémisztő és téves,
Ily arccal, nem nézhetünk egymás szemébe,
Anélkül, hogy ne éreznénk ezt a nyűgös terhet,
Ne neveljünk csalódott, bús nemzedéket,
Akik majd elátkozzák azt a percet,
Amikor e Földre megszülettek,
Hátunk mögött ne köpjenek földre,
Hantodra virágot, s ne követ vessen.

Epilógus
Rajtunk ne röhögjön Kaján,
Eltorzult pofával, bambán,
Átok tetteinket ne kísérje,
Fény terüljön szemünkre.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.