Tóth Györgyné: Régmúlt idők
Régmúlt idők

Amikor még gyerek voltam
Falun éltem szüleimmel,
El sem tudnám felejteni
Hogyan is volt akkor régen.
Reggel mindig korán keltek,
Hogy a munkát elvégezzék.
A gazda az istállóba,
Sietett az állatokhoz.
Télidőben az etetés,
Elhúzódott reggelente.
Közben a feleség megfejt,
Elkészült a reggelivel.
A konyhában várta férjét.

Utána a napi munka.
Tűzifát kell aprítani
Nyírfa seprőt kötögetni
Legyen mivel söprögetni
A portán az mindig kellett!
Kosarat is fonogattak,
Sok silingát elhasználtak,
Abba szedtek kukoricát,
Kis demizsont, nagy demizsont,
Befonni a fűzvesszővel,
El ne törjön, hogyha nyáron,
Bort visznek benn a mezőre.
Bort, vagy vízet? Mindegy volt az!
Hideg maradt benn az ital.

Ha ez is már mind elkészült,
Szakajtókat kellett fonni,
Mogyorófa vesszejéből
Kiszakított hasítékkal.
Finom hosszú rozs szalmából
Szép sorjában fonogatta,
Olyan szép volt, jó volt látni
Egyik kisebb másik nagyobb!
Kópic is lett, kis födéllel.
Kellett mind a háztartásba.
A feleség örömére.
Dicsérte is urát érte,
Milyen jó, hogy megcsinálja!
Nem kell érte pénzt kiadni!

Abból persze nem sok akadt,
Az is nagyon kellett másra.
Feleség sem tétlenkedett.
Varrogatott, fonogatott,
Mert a kendert, ami termett,
Ő dolgozta fel fonalnak.
Gyorsan forgatta a rokkát,
Mert a szövőszék már várta.
Megszőtte a vászonfélét,
Nagylánynak a staffirungját.
Mire a lányt férjhez adják,
Megteljen a sublót fia!
Szó ne érje házelejét,
Hogy kevés a kelengyéje!
Eltelt lassan a hideg tél.

Eljött a Szent György napja
A barmokat kihajtani
Legelőre akkor szokták.
Jött a csordás nagy ostorral,
Azzal tudott durrogatni.
Elindult a faluvégről,
Kisbojtárral, két pulival
Hajtották a teheneket,
Legtöbb háztól egyet - kettőt.
Csilingelve, kolompolva,
Ment a gulya legelőre.
Nagy porfelhő szállt utánuk,
Mivel nem volt még kövesút

Tudták jól az öreg marhák,
Egy irányba lehet menni.
Ha valamely tudatlannak,
Kedve támadt kóborolni,
A két puli, vagy a bojtár,
Jobb irányba térítette.
Előbb utóbb megtanulták,
Egy sem lóghat ki a sorból.
Így értek a legelőre
Ahol frissfű várt már rájuk.
Óvatosan legelészve.
Elértek a gémeskútig.
Hol a csordás, és a bojtár
Nagyvályúba vizet húzott

Szomjukat ha eloltották,
Tölgyfák alatt megpihentek.
Estefelé hazamentek,
Tele tőggyel alig várták,
Hogy a borjút megszoptassák!
Kapuban már bőgicsélve
Jelezze, hogy megérkezett.
A kicsi már ugrándozott,
Örült, hogy az anyját látja
Jó friss tejjel jól lakhasson.
Ha a boci már nem szopott,
Fejőkébe került a tej.
Elszűrték egy nagy kannába,
Vitték gyorsan a csarnokba.
6191
Magdolna43 - 2019. február 26. 14:12:07

,Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastál, megpróbáltam a régi zalai falusi életet leirni, saját tapasztalataim alapján és anyósomtól hallottak szerint.
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 26. 12:54:33

Kedves Magdi!
A régi paraszti világ életképeit szépen felsorakoztattad nekünk.
Sok szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.