Kacsó Krisztina: Csillagszövet (2019. március)
Csillagszövet

A sötét éjszakában kóválygok,
a Hold sugara füröszti a testem.
A szolgálatában álló csillagszórványok,
fényükkel igazítják helyére a lelkem.

Hogy aztán minden planéta
fényes ponttá váljon.
És arany szövetként a magasba szálljon.

Láthatatlan kezek
feketére mázolták az eget.
A lelkem nyögve keresi bensőmben az utat,
de csak reménytelenül keres és kutat.

Fülemben furcsa zaj,
lágy zörej énekel.
Valaki ott fönn
bőszen porolja az églepelt.
Aprónyi csillagokat hint a földre.
Az emberekre,
az én lelkemre.

A világító lámpások
végre,
valahára
mosolyt pingálnak ajkam vonalára.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.