Tóthné Földesi Ilona: A tölgy
A tölgy

Nézem, meghajol a tölgy
a közeledő vihar előtt.
Rejtőzik benne az őserő,
harcok vörös birodalma,
éjfeketéje a gyásznak.
Ága ártatlan könnyes dac,
nem mozdul, amíg a világ-
világ marad mindörökre,
mert legszebb vörös a Nap
mindig is a kezdet marad,
de a legeslegszebbik estét
örökre feketére festették.
A tölgy hajlong a viharban,
akár meztelen, vagy leveles,
akár a tél, vagy a nyár heves:
nem vette le róla sohasem
szép gyöngyszemét a Nap,
sem az éj a legszebb feketét.
6081
varonklari - 2019. március 08. 08:28:25

Kedves Ica!
A tölgyfa-a magyar jelképek oly gyakori elem: mesék, versek, festmények ihletője.
Köszönöm, hogy olvashattam versedet, szeretettel gratulálok: KláriRose

524
BogIcu - 2019. március 08. 07:29:09

Drága Icám!

Bizony a tölgyben ott rejtőzik az őserő! Ezt a versedet is nagyon szerettem, elismeréssel gratulálok: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.