Kristófné Vidók Margit: Légy áldott...
Légy áldott...

Áldószó kísérje a hősöket,
a bátor, márciusi ifjakat,
zászlókat bontva, örömittasan,
zengték a dalt, keltve a nemzetet.
Érces hangjukra a nép válaszolt,
egyként mondta, - rabságból elég volt,
lobogók lengtek tavaszi szélben,
sas madárként szálltak fel az égbe.

Vércsepp sem hullott, csak virág nyílott,
szabadság eszméje harcba hívott,
légy áldott márciusi ifjúság,
győzelmet aratott az elszántság.
A virágillatú friss tavaszban,
börtönajtón kulcs fordult lakatban,
felpattant a zár, törtek a láncok,
szabadság tündökölt rozsdás rácson.

Feltámadt holtából a magyar nép,
zengte a dalt, mi örök példakép,
lelkes, izzó szemekben élt a vágy,
szívükben érezték a változást.
Áldott legyen a pesti ifjúság,
kiknek szent volt e hon, a magyarság,
emlék a harc, és örök büszkeség,
magyarok egén égi fényesség.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.