Szöllősi Dávid: Heinrich Heine: Elnyílt rózsa
Heinrich Heine:
Alte Rose

Eine Rosenknospe war
Sie, für die mein Herze glühte;
Doch sie wuchs, und wunderbar
Schoß sie auf in voller Blüte.

Ward die schönste Ros im Land,
Und ich wollt die Rose brechen,
Doch sie wußte mich pikant
Mit den Dornen fortzustechen.

Jetzt, wo sie verwelkt, zerfetzt
Und verklatscht von Wind und Regen
Liebster Heinrich bin ich jetzt,
Liebend kommt sie mir entgegen.

Heinrich hinten, Heinrich vorn,
Klingt es jetzt mit süßen Tönen;
Sticht mich jetzt etwa ein Dorn,
Ist es an dem Kinn der Schönen.

Allzu hart die Borsten sind,
Die des Kinnes Wärzchen zieren -
Geh ins Kloster, liebes Kind,
Oder lasse dich rasieren.
___________________________


Heinrich Heine:
Elnyílt rózsa

Egykor rózsabimbó volt,
Érte égett lázban szívem,
Felserdült és kibomolt,
Kivirágzott teljes díszben.

Legszebb lett e tájon ő,
Én letörtem volna bárhol,
Ámde engem ez a nő
Tövisekkel tartott távol.

Most, hogy elnyílt, szétfeslett,
Szél és eső megtépázta,
Mondogatja nevemet,
Várj, jövök, Heinrich, te drága!

Heinrich jó, Heinrich szeret,
Csilingel a hangja lágyan,
Ám állán a tövisek
Arcom bökik valahányan.

Nagyon szúr a borostád,
Szemölcs-díszes közte állad –
Menj, kedves, zárdába hát,
Vagy használd a borotvádat!

5548
babumargareta - 2019. november 13. 19:09:30

Nagyon jó fordítás !
Gratulálok szeretettel.Jól átfordítottad a következő két sort :
"Allzu hart die Borsten sind,
Die des Kinnes Wärzchen zieren "
Szeretettel....BabuRose

6542
ritatothne - 2019. szeptember 03. 19:09:15

Kedves Dávid!

Érdekes ez a vers, érdeklődéssel olvastam. Igen, ilyen a rózsa, gyönyörű, de távolságtartó.

Szeretettel: Rita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.