Horák Andrea Kankalin: Végtelen...
Végtelen...

Bűnös nappalok éjszakákat írnak,
hajnalok hasítják sajgó sejtjeim -
valódi végtelen. Álmokat sír ma
általa végzetem, ne hagyj odakinn.
Csak énekelj nekem, dalodba dúdold
ha mindened veszett, s én megtalálom,
ámde látom, elszakad gyenge húrod.
Eltiport az élet, ne hívd halálom.
Ezer sebemtől sajog itt a tűzben,
égető e kín a fagy zsarátnokán...
fotók mosódnak, exponálom ébren,
látható a kép, mi fantomom talán.

Hogy néha könnyezem, azt sejtheted,
minden árva cseppre zár a végtelen.
6208
Kankalin - 2019. április 21. 06:32:08

Szia Magdi! Smile

Nagyon szépen köszönöm és azt is, hogy mindig hagysz néhány kedves gondolatot nálam. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6208
Kankalin - 2019. április 21. 06:30:47

Szia Babu! Smile

Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet és azt is, hogy rendszeresen olvasol. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6191
Magdolna43 - 2019. április 18. 23:07:56

Kedves Kankalin!
Fájdalmasan szomorú versedhez, szeretettel gratulálok.
.Magdi

5548
babumargareta - 2019. április 18. 20:04:30

Kedves Kankalin!
Nagyon bús, egyben megható a versed.
Szívedben ott rezeg az emlék halkan és finoman .
Nagy szeretettel olvastalak..........BabuHeart

6208
Kankalin - 2019. április 18. 19:56:15

Szia Ica! Smile

Nagyon szépen köszönöm. Mindig öröm és megtiszteltetés számomra, ha benézel hozzám. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

3649
Oroszlan08 - 2019. április 18. 01:14:34

Fájdalmasan szép emlék, ami soha nem múlik el.
Szeretettel osztoztamHeart
Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.