Adamecz László: Bocsássatok meg
Bocsássatok meg

Míg ifjan, tettre készen
felelősen családért,
büszke kebellel taposva
mindennapok útját,
ott feszített bennünk, a gondolat,
tenni, tenni, szeretteinkért sokat.
Nem volt akadály, rémület bennünk
mert tudtuk, ezt kell tennünk.
Számtalan új feladat, tennivaló
tornyosult előttünk,
de boldogan dolgunkat tettük.
Ahogy elfutottak az évek,
velük az esélyek, a lendület,
lassult léptekkel, hajlott háttal
az emlékek cikáznak, de jó volt!
Ma már elszálltak vágyaink,
ha tudjuk, ha nem, szaporodnak hibáink,
leesszük magunkat, és számtalan dolog,
melyek által csak tompult valónk dohog,
a remények útján, hol vitézek már nem leszünk,
talán magunkat is hamar elveszítjük.
Bocsássatok meg megváltozott életünkért,
bizonytalan, tétova lépéseinkért,
nekünk is nehéz elfogadni hidd el,
szelíden segítsetek, mindezt ne szégyelljük,
lassan mindent, méltóságunkat is elveszítjük.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.