Horák Andrea Kankalin: Mesélj nekem
Mesélj nekem

Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak ért öledbe fészkelődöm.
Veled halok, mitől talán e súlyok
erőtlenek. Becézz, te röpke őröm.
Meséld el azt, miként fakadsz mosolyra,
ha szűk szavunk a percbe új reményt csal,
kimért időnk keserv felé sodorna,
de most mesélj nekem, s talán belénk hal.
Tudom, te is zuhansz a gondod űzve,
a szél kikezd, de úgyse bánt, vigyázlak.
A napra nap jön, éveket betűzne,
az élet így adott, de még kivárhat.
A gondolat komoly, s kivált eretnek.
Csak azt tudom ma már, miért szeretlek.
6191
Magdolna43 - 2019. május 19. 16:12:08

Szia Kankalin!
Örömmel olvastam, mint mindegyik versedet.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5940
silberin - 2019. május 18. 22:12:44

Szia Kankalin!
Mívesen szép, mint mindig. Van egy sor, amivel különösen tudok azonosulni: "A gondolat komoly, s kivált eretnek."

Szeretettel: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.