Bakos József: Csendsikoly
Csendsikoly

Néma percek,
szilánkosra tört
kegyetlen emlékek
porladó falai között
sikolt az emlékezet.
Fájdalom szorítja
sötét vértől feszülő
fáradt szívedet.
Merengve nézed
a fekete, csillagos eget
és a szürke fejfák
komor árnyékában
összekulcsolod kezed.
Szemedből kóbor,
kicsiny könnycsepp
az éhes földre hull,
s közben megérint
egy apró, angyali kéz.
- Nagyapa ne sírj!
Én itt vagyok neked.
5548
babumargareta - 2019. május 17. 20:25:49

Kedves Józsi!
Megható soraidat szeretettel olvastam!
Jó,hogy van kis unoka ,aki bíztat!Ez az életrend,amin nem
tudunk változtatni sajnos! Különben maga a temető sem egy
vidám hely! Gondolom mindannyian meghatódunk a sír előtt.
Sok szeretettel gratulálok szép soraidhoz!....BabuIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.