Kövesdi Ferencné: Az első új kabátom
Az első új kabátom

Gyermekkorom boldog volt,bár a ruhám foltos volt....
Új ruhát ,csak ritkán kaptam, bár ruhátlan nem maradtam
Megkaptam a kinőtt ruhát...amit rám hagyott a család.
Amikor a "KÉPZŐT"jártam.óvodásokra vigyáztam.
Első új kabátomat vettem, egy-két fagyit is megettem.
Új kabátom soká új volt,mert újabbra pénzem nem volt.
Főiskolás diák lettem, ösztöndíjból menzán ettem.
Régi "Új" kabátomat hordtam télen sokat fagyoskodtam.
Befejeztem az iskolát,megérhettem azt a csodát,
Egy új..."ÚJ" kabátot vettem...mivel én már tanár lettem.
A "SORSOMAT" mégis áldom...körül ölelt a Családom!
Jó Szüleim amíg éltek...mindent értünk cselekedtek.
Túl nehéz volt az a VILÁG,,nem, csak én szenvedtem hiányt,
Hasonlóan élt sok Társam,,,így hát SORSOM sose bántam!

Kövesdi Ferencné Teri verse
498
kovesdiferencne - 2019. május 29. 14:14:12

Drága Viola!
Köszönöm,hogy olvastál és "sorstársak" voltunk.
Büszkén viselem a "sorsrokonságot"
Baráti szeretettel,..Teri

277
farkas viola - 2019. május 29. 12:34:31

Drága Terézke!
Szépen leírtad az új kabátot, nekem is van erről történetem. Nagy szegénység volt akkor, jó, hogy túl vagyunk rajta. Inkább büszke lehetsz rá, felkészített az élet.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.