Kövesdi Ferencné: Igaz történet
Igaz történet

Háború volt meglőtték a gólyát,
Hónom alá vettem az "áldóját"!
Hosszú volt a lába,csőre,nyaka,
Nyögve húztam magam után haza.

Udvarunkban sétálhat az árva,
Nap-mint nap én vigyázhattam rája.
Fogtam neki békát én eleget,,,
Őfelsége sohasem éhezett.

Kelepelt már,nagy volt a "vigasság"
A környéknek igaz látványosság.
Udvarunkon sétált a tyúkokkal,
Nem csatázott mással,csak a kakassal.

Én meg szegény hordhattam a sok békát,
Meg is untam ,ez a nagy igazság.
Mindig kevesebb "brekegőt" fogtam,
Elbújtak,ha feléjük futottam,

Riadt volt az egész békavilág,
Ha megláttak ,változtattak irányt.
Éhezett már a kedves gólya koma...
Vékonyodott a "békalakoma"!

Közben ősz lett,vándorlási ösztön,
Hogy eljön,azt sejtettem én rögtön.
Próbálgatta szárnyait a gólyám...
Többi társa Afrikába megy már!!!

Egy szép napon sikerült felszállni,
Kezdett érte az én szívem fájni,
Úgy elrepült,tőlem el sem köszönt,
Békaszedés keserve így megszűnt.

Szomorú a történetem vége,
Az én gólyám fölszállott az égbe!
Neki repült a jegenye fának,
És vége lett a szegény párának!

Tudta ő,hogy merre van Afrika
DE ereje sehogy sem futotta!!

Kövesdi Ferencné Teri verse
498
kovesdiferencne - 2019. május 31. 20:09:59

Drága Viola!.,.
Szomorú-----de igaz történet-
Ilyen az Élet!
Szeretettel:Teri

277
farkas viola - 2019. május 31. 17:59:41

JAJ DE NAGYON SZOMORÚ VERS DRÁGA TERÉZKE!
PERSZE, KÓRHÁZ KELLETT VOLNA A GYÓGYULÁSÁHOZ, de most könnyű ezt mondani. Te viszont minden dicséretet megérdemelsz az állat-szeretetedért.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.