Adamecz László: Búcsúzás
Búcsúzás

Gyermekkoromtól mai napig,
vágytam, veled, veletek lehessek.
Kiskamaszként óceán feküdt közénk,
s mindig vártam a híreket, mikor jöttök.
Anyám után anyád lett anyám, nagy a távolság,
beteljesületlen a vágyakozás, megöregedtem.
Elfutottak az évek, hiába reméltem,
nem jött szó, levél, a neten üzenet.
Mindannyiunknak sok a gondja,
elvesztem számodra, lassan magamnak is.
Tudtam sokat jársz, kelsz a világba,
barátaidhoz is hazalátogattál.
A vonatod házunkhoz közel zakatolt,
s nem üzentél, várjalak az állomáson.
Már ne tedd, nagyon szerettelek benneteket,
téged, egész családodat, mindhiába.
A közönyösségben elvesztem,
vágyaimban magam maradtam.
Se éltemben, se holtamban nem kell
rám gondolni, üzenni, látogatni sem,
mert ezekért évek óta szomorú vagyok.
Ezért tisztelettel elköszönők,
minden jót kívánok, főleg egészséget!
Már egy hónapja bennem vannak e sorok,
kérem betartani üzenetemet, köszönöm!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.