Pfluger Ferenc: Ahol a fent...
Ahol a fent...

Ahol a fent összeér a lenttel,
ott már a látszat sem kímél,
ahol a zaj összeforr a csenddel,
nem leszel különb senkinél,

ott, hol az ég lehajlik a földre,
keresi az ember a boldogulást,
ahol a rét ráfekszik a ködre,
s hol a lét lel tovavándorlást,

ahol a lent összeér a fenttel,
ott mutatkozik a végtelen,
életmester kurzusra mennék jeggyel,
de az élet végtére is esélytelen,

keresed a festett varázst a házfalon,
graffitik súgnak ernyedt torzulást,
kinézel a légypiszokkal festett ablakon,
mit látsz?... kukákban koldulást,

ahol a lent összeér a fenttel,
karabinerkapocs a szépség,
harcolni fog a tékozló eredettel,
s halni készül a végső kétség,

ahol a fent összeér a lenttel,
már nincs ébredő képzelőerő,
ott megragad a hétfő a keddel,
s félreáll a mosolygó őserő.
6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 27. 10:09:11

Kedves Marika!
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel. Feri.

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. augusztus 25. 19:33:04

Kedves Feri! Ahol a lent es a fent osszeer, remekul
fogalmaztad meg, jol megirt versben.
A negyedik vsz-ban irtak miert is igazak?
Udvozlettel kivanok szep estet.
Maria

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.