Pfluger Ferenc: Lélekút
Lélekút

Szerettem a létezésed,
szerettem a hangod,
imádtam az ébredésed,
általam kinevezett rangod,


tűnt idők varázsa visszatér,
szívembe szeget kalapál,
amiért a lélek ide- odaér,
már szügyig vérzett alapár,


semmi a minden , terebélyes,
végérvénybe ítéltetett normál,
tömegben lecsapó seregélyes,
tudtad, lelkembe hatoló voltál,


szerettelek ez már olcsó érzelem,
szív sincs , csak döglődő kattogás,
porba hullott ,amit csak képzelek,
szerkesztett meddő suttogás,


sárga fényű hold , még ígér
foszló képeket, majdan vágyakat,
reménnyel vigasztal, tán ideér,
szerelmes hangokat hoz lágyakat,


hiszek még a takart árnyaknak,
a zsebből kifizetett élvezetnek,
a csuklóból letagadott vágyaknak,
ami marad az elfojtott képzeletnek,


egó a brifkóban, semmi nem számít,
penzen vett tülekedő csűrhe, hajbókoló,
lenge röptű csicska, nem lázít,
csurgatott élhetésért élve rokkoló,


szívemen már vigasz a dobbanás
mint kotlós ülök, és érzelmet hányok,
s ha majd jön a teérted robbanás,
hozzád lelkemmel visszatalálok.
6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 03. 10:29:15

Kedves Rózsa!
Az építő kritikát megtiszteltetésnek veszem,
bár poétikám egyedi, s nem tetszhet mindenkinek,
nem szeretek belehalni mindenáron a szèpségbe!
Vaskosabb, erőteljesebb kifejezések színezik verselésemet!
Nagyon köszönöm velemènyedet, es idődet mit versemre szántál!
Köszönöm! Feri.

3933
vadvirag47 - 2019. augusztus 02. 19:19:40

Igen, elgondolkodtató ez a vers, mert amennyire vonzó, annyira taszító elemei is vannak. Néhol, csak úgy különösebb értelem, kapcsolat nélkül válogatod össze a különleges kifejezéseket, figyelemfelkeltés céljából, amire sokan felkapják a fejüket. Nekem, hiányzik belőle a sorokat összekötő szelídség, egybesimulás. A meglepetés-szerű fordulatok - több helyen - csak kiabálnak, de nem meggyőzően.
Az utolsó két sor viszont remek, felülírja a többi hiányosságait, ill harsány színezetét, hatás-vadász jellegét. í
Érdemes volt elolvasni. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.