Tóthné Földesi Ilona: Elfáradt a fény
Elfáradt a fény

Felettem átvette uralmát a félelem,
állandóan borzong, kattog fülemben:
harcolni kell a megnyerhető percekért,
nehogy a gyenge szív beleszakadjon.
A csapda mély, a veszély még nagyobb.
Minden tele sötéttel, vad rémmel a lelkem.
belefáradtam már a gyűlölt rettenetbe.
Megmérettetett az árnyék az élet mérlegén
legtisztább a fény volt, az utolsó remény
mely elfáradt és egyre fogy az idő, a perc.
Végtelenbe fut a mindenre elszánt élet,
az egyetlenegy a megismételhetetlen.
524
BogIcu - 2019. augusztus 13. 08:31:27

Drága Icám!

A vigasz-szavak ez esetben semmit sem érnének, mivel a való igazságot írtad le ebben a megható, csodaszép versben.
"harcolni kell a megnyerhető percekért,
nehogy a gyenge szív beleszakadjon,"

Gratulálok sok szeretettel: IcuRose

4694
Rzsike - 2019. augusztus 12. 23:21:37

Ica drága,ezt az érzést én is ismerem.Naponta küzdök vele.
Szomorú gondolatok, de egyszer eljutunk mi is a végtelenbe,s ennek a megismételhetetlen elszánt életnek vége.
Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.