Pfluger Ferenc: Idő
Idő

Lángra lobbanok, mint gyertyán a kanóc,
bár már nem örök e lángolás,
a szívem ketyeg, hisz nem ifjú és vadóc,
ott mocorog kérdőn a távozás.

Érzéseim súgják még a boldogságot,
testem nyűgje visszatart,
az idő szele csapkodja a lángot,
távolinak tűnik már az életstart.

Hiszem, hogy lesz még álom tovább,
felhőkön nevető képzelet,
rövid időmre nem leszek ostobább,
tán látok lelket érintő képeket.

Vasfoga ráncokat rág arcomra,
s nem gondolok elmúlt harcokra!
6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 27. 10:11:49

Kedves Marika!
Köszönöm szépen olvasásod!
Üdvözlettel. Feri.

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. augusztus 25. 19:35:35

Kedves Feri! Hatralevo kis eletunkben probaljunk a keves kis
szepre gondolni.
Gratulalok szepen fogalmazott versedhez.
M.

6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 14. 14:37:21

Kedves Magdi!
Szeretettel köszönöm velemenyed!
Feri.

6191
Magdolna43 - 2019. augusztus 14. 11:15:46

Kedves Feri!
Gratulálok bölcs versedhez.
Szeretettel,
Magdi

6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 13. 10:30:39

Kedves Icu!
Örülök tetszesednek, velemenyednek!
Szeretettel. Feri.

6512
pflugerfefi - 2019. augusztus 13. 10:27:31

Rzsike!
Köszönöm gondolataidat, megtisztelő olvasasod!

524
BogIcu - 2019. augusztus 13. 08:15:07

Sajnos, távoli is már az az életstart. Egy bizonyos kor után - kár tagadni - mindannyiunkat foglalkoztatja az elmúlás, de amíg élünk és lélegzünk, tesszük a dolgunkat.Smile
Igen jó vers, nagyon tetszett.

Szeretettel: Icu

4694
Rzsike - 2019. augusztus 12. 23:34:50

Ferenc, hasonló gondolatokat írt egy kedves társunk .Csak ez az elmúlás ne lenne, ne foglalkoztatna. Az idő vasfoga kérlelhetetlen.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.