Vilhelem Margareta: Hajnalban
Hajnalban

Sokáig csak csókolóztak ketten,
nézték az ablakon keresztül a holdat s a sok
csillagot,
házuk előtt körtefa virágzott
hórihorgas ágai között
bujkált már a gonosz gond.
Két fiatal s a szívük
nem lelte sehol a nyugtát.
Szél fújt. Bent kialudt, a kanóc,
kialudt a lámpa s a házba
benne rekedt a sötét.
Csend volt. Csend. A kapu retesze mozdult
csak későn. Egyedül maradt el, egyedül a fehér ház,
egyedül csak a ház, benne maradt egyedül a lány és sírt.
Sírt s ezalatt a legény tántorogva tovalépdelt.
Hajnal volt. Az úton kétfelől víg cimborák várták
konokul mosolyogva
rosszra kész,
vad erős ifjú legények,
kétfelől támogatva kísérték, kérdezték, suttogtak,
hangosan nagyokat kacagtak vissza a házra.
Vilhelem Margareta-[babumargareta]'
6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. augusztus 16. 11:07:03

Kedves Babu! Aterezheto szomorusagu versednel
elidoztem. Talan regi eletkep, de mai is lehet.Rose Szeretettel olvastam.
Kellemes, szep hetveget kivanok.
Maria

6533
Ahita - 2019. augusztus 16. 10:06:55

Kedves Babu!
Különös hangulata van a versednek, jól adja át az emlék hozta fájdalmas érzést! tetszik, ahogy egy kicsit áthajlik a prózába!Smile
Gratulálok szeretettel: Éva

6542
ritatothne - 2019. augusztus 16. 08:44:08

Kedves Babu!

A szerelem mindig magában hordozza a csalódás lehetőséget is. Az egyik érzése őszinte, a másik meg lehet csalfa.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.