Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Ölelj meg
Ölelj meg

Gyenge kis pázsitom nap égeti
pihenni csak az este sötét takarója
engedi,
ki messzire küldi a napot, előcsalogatja
a csillagot
Karosszékemből nézem, hallom sóhaját
ég kísérte áldás
Végig szaladok gondolatban e gömbölyded
kis alakzaton
Fák, virágok, havasok integetnek hegyeken
dombokon át
Élet vagyok én is közöttük és csak egy, én
kezemben tartalak téged, ölelj meg

Kondoros 2019 augusztus 12 Oláh Péterné Jantyik
4694
Rzsike - 2019. augusztus 21. 23:53:14

Köszönöm RITA.

4694
Rzsike - 2019. augusztus 21. 23:51:54

Rózsa kedves vagy,köszönöm.

6542
ritatothne - 2019. augusztus 20. 08:28:04

Kedves Erzsike!

Jó volt olvasni kedves, kellemes, "ölelően" szép versedet.

Szeretettel: RitaRose

3933
vadvirag47 - 2019. augusztus 20. 07:44:46

Szép, melankolikus a versed. Szinte elzsongítanak a kedves életképek. Örömmel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.