B. Mihály Csilla: Amazónia
Amazónia

A parthoz fáradt csónakok tapadtak,
komótos hullám mosta testüket,
míg selymét fontam őszülő hajadnak,
megállt a perc, a hang, a lendület;
mint álmodó, ki épp a létre döbben,
csak egy halászsas zsémbelt, vijjogott.
A sámán csendes szívverése közben
megperdített egy kígyóbőrdobot:
ta-tam, ta-tam, nézd, egybeforrt a távol,
és testvérré lett fű, fa, föld, az ég,
az ember az, ki ellökött magától,
folyó a lelkem, sírja, sírja rég.
Ta-tam, ta-tam, nézd, hálót sző a nappal,
úgy függünk rajta, mint az ékszerek,
ne térj aludni többé már haraggal,
ő jó, te jobb, a legjobb én leszek.

Karjába vont az őserdőnek mélye,
és béke fogta körbe csöndemet,
s a fény belül, hogy önmagát felérje,
régóta várt megnyugvást könnyezett.
3652
zina - 2019. augusztus 27. 12:23:41

Kedves Rita!
Örülök a figyelmednek, és a kiemelésednek is. Szeretettel láttalak Rose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 27. 09:40:44

Kedves Csilla!

"ne térj aludni többé már haraggal,
ő jó, te jobb, a legjobb én leszek."

Hangulatos, szép versed örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.