Kacsó Krisztina: Azt képzelem (2019. szeptember)
Azt képzelem

Azt képzelem, hogy nem történtek meg a tegnapok
a holnap sem sóhajtozik gyászosan fölöttünk
gyermeki énem kuckót épített a fájdalomnak
hogy ne tudjam milyen, amikor
már nem vagy.

A múltból visszanézel rám
pilláiddal a sarokba sepred a kínzó szilánkokat
jót akartál, de rosszat tettél
az élettől nem megvédtél
te terítetted rám a valóságot.

A könnyeimet felfűzöd
karperecet simítasz a csuklómra
óvón zársz a karodba
bánatomat vállfára egyengeted
felnőtt énemet nem vihetem a tisztítóba.

Jót akartál, amikor megragasztottad az összetört álmaimat
és virágként gondoztál
egy üvegbúra alatt.
Tudtad, hogy a levegő egyszer elfogy?
Hogy a virág elfonnyad?
Ilyen kérdésekre nem adtál válaszokat.

Súlyokat csatoltál le rólam
hogy könnyű testem szárnyalhasson
angyal vagy
neked is van szárnyad
nekem már nincs
a gyász, a fájdalom
a mélybe húztak.

Nevettünk a semmin is
nem engedtél sírni
a csendből kenyeret dagasztottál nekem
a rosszkedvből bort is érleltél
tölgyfahordóban
már nem fér bele több könny
mégsem bírom abbahagyni
a sírást.

Vicceket gyártottál
kalandnak fogtad fel az életet
amikor elmondhattad volna, hogy mi fáj
már nem voltak szavak
elfogyott benned a lélegzet.

Emlékeimet egy dobozban tárolom.
Tőled kaptam.
Szeretetből van.
Összetört szívem az egyik sarkában.
Felfogni sem tudom, hogy többé már
nem vagy.
5932
KRISZTinA - 2019. szeptember 29. 17:55:54

Drága Rita!

Köszönöm a kedves szavaidat. Mindig jólesik az elismerés.

Puszillak:
Krisztina
HeartIn LoveHeart

6542
ritatothne - 2019. szeptember 29. 11:49:13

Kedves Kriszti!

Szeretettel gratulálok a nyereményedhez. Szomorú versed magával ragadó.

Üdvözlettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.