Tóth Györgyné: Leszállt az est
Leszállt az est

Sötét az éjszaka kihalt a táj,
Hold ezüst sarlója kacsint le ránk.
Démoni árnyak szobámnak falán,
Kéjesen vonagló vad fúriák.

Lebegnek némán, fölém hajolnak,
Fülembe súgják csak nyugalom.
Éj sötétjében éber az álom,
Életre kelnek távoli vágyak

Ha jön a hajnal, csillagfény alszik
Bíborszín bölcsőből kel fel a Nap
Ereje gyenge, de már egy új nap
Kéklő égen halványan sugárzik

Madárdal harsan a fényt köszöntve
Ezüstös harmat csorog a fákon.
Igazgyöngy csillan a szirmokon
Eljött a reggel, vígan nevetve
6208
Kankalin - 2019. szeptember 21. 06:33:16

Szia Magdi! Smile

Így van ez, amikor az ember éjszaka álmodozik, aztán álmodik, de a reggel általában kegyes feloldozást ad.
Köszönöm, hogy olvashattam a versedet. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

5569
zsuzsahorvath - 2019. szeptember 19. 22:20:32

Pergő sorok, szépen ölelkező rímekkel. Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.