Grandpierre Cecília: Az adriai tenger
- Nyomtatás
- 2019. okt. 07.
- Versek 2019
- 101 megnyitás
- 6 hozzászólás
Az adriai tenger
Az Adriában én vagyok a tenger,
képzeletem amiként ő, végtelen,
önfeledten, szabadon szárnyal velem.
Önzetlenül befogad, körülölel,
napégette testem lehűti ha kell.
Szeretsz te engem, - kérdezem nem felel,
de kételyemre ragyogása a jel.
rajongok érte és olybá csodálom,
nincs olyan év, hogy meg nem látogatom.
Kékségével hódítja ámulatom,
értitek, nem, elfogultan imádom
Grandpierre Cecília
Az Adriában én vagyok a tenger,
képzeletem amiként ő, végtelen,
önfeledten, szabadon szárnyal velem.
Önzetlenül befogad, körülölel,
napégette testem lehűti ha kell.
Szeretsz te engem, - kérdezem nem felel,
de kételyemre ragyogása a jel.
rajongok érte és olybá csodálom,
nincs olyan év, hogy meg nem látogatom.
Kékségével hódítja ámulatom,
értitek, nem, elfogultan imádom
Grandpierre Cecília
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2019.október. 10.
Siposné Marica
A tenger imádata, az önfeledt szárnyalás. Szabadság!
Szép!
Gratulálok!
Tündérek vagytok4
Szia Cecilia!
Ha egy tündér kívánságom teljesítené, akkor biztos, hogy egy tengerparti házat kérnék. Imádom a tengert, fodros hullámaival, morajlásával, vizének tisztaságával. Jó volt olvasni írásod
Gratulálok szeretettel Rózsa.
Én is!
Tetszett ez az imádat!
Szeretettel gratulálok
Ica
"Kékségével hódítja ámulatom,
értitek, nem, elfogultan imádom" Gratulálok:Rzsike
Szia Cecilia!

Milyen jó érzés lehet az a nagy szabadság ahol Te vagy az úr!
Szeretem ezt az öntelt szabadság vágyadat ,ami be is teljesül!
Szépséges soraidat kissé irigykedve olvastam!
Gratulálok szeretettel.....Babu