Nagy Csaba: Elmélkedve...
Elmélkedve...

Vajon mit kéne tennem?
Már nem is tudom...
egy sugallat,
s kezem összekulcsolom.
Csak ülök az ágyon, némán s szótlan,
azon gondolkodva, hová rejtsem el önmagam?
Összefonom remegő ujjaimat,
belőlem ennyi maradt,
egy tétova mozdulat,
hittem, mint gályára vont rab,
kit korbács alá szült a holnap.
Hát kihez forduljon a nagyszerű ész,
Ha titkolnia kell szégyenét?
A szót, mely megsejtet,
kimondhat vagy elrejthet.
4878
csabi6669 - 2019. október 10. 15:55:13

Köszönöm szépen Rózsa Smile

6482
rozsa koncz - 2019. október 09. 22:46:05

Szia Csaba!
Szomorú, de nagyszerűen megírt versedhez gratulálok RózsaRose

4878
csabi6669 - 2019. október 08. 20:23:59

Köszönöm szépen Babu, néha meg kell állni, és elmélkedni Smile

5548
babumargareta - 2019. október 08. 17:05:25

Szia Csaba !
Nagyon szomorú ez a nagy magány.Csak úgy kong a versed
minden sora! Minél többet elmélkedsz annál szomorúbb leszel.
Tetszett a versed minden sora !Heart
Gratulálok szeretettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.