Reményi Tamás: Alfában
Alfában

A végtelen felé halad az álom,
Vele repül lelkem: csillogó fényút.
Forrás nedve csurran: feneketlen kút.
Gyönyörű! Virágos rét s mező. Látom!

Hol verőfényben úszik boldogságom,
Majd szellő, ezüst árnyalattérbe fúj,
Sehol sem pillantok fájdalmas borút:
Csak szeretet, s ölelés neszét hallom.

Imádom a fények gyönyörű útját,
Vágyom a kények simogató bókját,
Bennem egy csodálatos érzés kering.

Velem álmodik az izzó szerelem,
Színes fáklyaként lobog az érzelem.
Illatfelhővel bájol a rozmaring.
6476
Siposne Marica - 2019. október 10. 18:45:41

"019. október. 10.

Kedves Tamás!

Csatlakozom a többiekhez, gyönyörű a versed.
Gratulálok!
Marica

6191
Magdolna43 - 2019. október 10. 13:38:16

Kedves Tamas!
Ez nagyon szép!
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. október 09. 22:57:48

Szia Tamás!
Gyönyörűt verset írtál a szerelemről. "Szavaid selyme szíven simogat"
Gratulálok szeretettel RózsaRose

4694
Rzsike - 2019. október 08. 21:05:51

Nálam kedves Tamás ez a nyerő:


Imádom a fények gyönyörű útját,
Vágyom a kények simogató bókját,
Bennem egy csodálatos érzés kering. Gratulálok

5548
babumargareta - 2019. október 08. 17:02:23

Szia Tamás!Smile
Szépséges szonettedet szeretettel olvstam.
Amikor alfában vagyunk,akkor elfog a nagy csendesség:
"Hol verőfényben úszik boldogságom,
Majd szellő, ezüst árnyalattérbe fúj,"
Gratulálok szeretettel......BabuGrin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.