Pfluger Ferenc: Halottak napja
Halottak napja

Lélek a lélekbe bújik ekkortájt,
múltat kajtat a gondolat, mi akkor fájt,
mikor jövőbe költözött a fáradt test,
az emlékezés sírhantra könnyeket fest,

emlékek képei már keresztre várnak,
temetők apró fényei kölykei a lángnak,
mécsek sóhajtanak, lobbannak végleg,
s lehullnak az életről ragadt kérgek,

élőkkel itt maradt képek kisértenek,
a csillagok most másképp fénylenek,
hang nélkül szól a templom harangja,
ennyit adott az élet bűvös kalandja.

Mosolytalan, túllihegett vágyálom
kanyarban kisodródott halálon
mereng, élet volt anno, egykoron,
élet? Meddő győzködés... temetődombokon...!

2018. október, A közelgő halottak napjára.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.