Hornyák Jánosné: A gyertyák csonkig égtek
A gyertyák csonkig égtek

Szürkék az utcák, szürkék az emberek,
Szürke köntöst öltenek a szívek.
Hideg szél veri arcunkat,
De a rög a temetőben erőszakkal csalogat.
Minden kis röghöz emlék ragadt,
Melyet a záporozó eső soha el nem moshat.
Ma földig hajolnak az emlékezés virágai,
Ma fátyolos szemeinket világítják az ég csillagai.
Későre jár, a gyertyák csonkig égtek.
Későre jár, de nem eresztenek a kötelékek.
Valami erő ott tart Téged is egy hant mellett,
Valami erő lehel arcunkra, szívünkbe meleget.
A szürke november minden embert közelebb hoz,
A szürke november egyaránt szól élőhöz, halotthoz.
Ne hagyd, hogy a holnap mindent elraboljon,
Ne hagyd, hogy szeretetet csak a szürke november hozzon!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.