Pfluger Ferenc: Szerelem látója
Szerelem látója

Sokszor láttam, hogy földig ér a fűz,
sóhajba kergetett életben lángoló tűz,
sátorként hajol fölénk, s védi álmaink,
szél lebbentve kergeti érző vágyaink,

mint katedrális hajol fölénk védve,
rozzant padon a miniszoknya tépve,
lobogó vágyat, szomjasan, bolondul,
moccan a fűz, érzőn nyikordul,

s a rozzant pad mennyi érzést látott,
szerelem után otthagyott kabátot,
már nem sajnál a fűz, ő még él,
új szíveknek új szerelmet ígér

az a fűz, minden csók lengő látója,
az érzések, a vágyak kísérő áldója.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.