Haász Irén: Ősz
Rainer Maria Rilke: Ősz

Lehull a rőt levél, peregve hull,
akárha égi kertek álmodnának
halált; a semmibe borongva.

Az éji Föld is, súlyosan forogva
a csillagok között, magányba fúl.

E kéz is, és a többi; minden részben
a látható anyag hervad, elhull,

de mégis, ezt a fonnyadást az Úr
mi' gyengéden ölelheté kezében.
1038
Szollosi David - 2019. november 06. 16:00:47

Irénke, köszönöm szépen az eredetit!
Smile

1959
haasz iren - 2019. november 04. 15:06:05

Rainer Maria Rilke
Herbst

Die Blätter fallen, fallen wie von weit,
als welkten in den Himmeln ferne Gärten;
sie fallen mit verneinender Gebärde.

Und in den Nächten fällt die schwere Erde
aus allen Sternen in die Einsamkeit.

Wir alle fallen. Diese Hand da fällt.
Und sieh dir andre an: es ist in allen.

Und doch ist Einer, welcher dieses Fallen
unendlich sanft in seinen Händen hält.

1038
Szollosi David - 2019. november 01. 19:45:10

Mellesleg az eredeti nélkül is remek a vers, mint önmaga.
Gratulálok!
Smile

1038
Szollosi David - 2019. november 01. 03:17:35

Irénke, kedves, a német eredetit is feltennéd ide? Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.