Éva Kuslits: Remény
Remény


A titkok ajtaja, életünk kapuja.
Szeretet, boldogság, érzelmek vihara.
Kalandos utazás, napfény és zuhanás.
Hajnali ragyogás, és vízbe csobbanás.
S tündérszép világ, jólétnek aranya,
Mély és sötét katlan, a pokol hajója.

Tudod, magas a szírt, szedd össze erődet!
Kanyargós út visz fel, lásd meg az erdőket.
Ha a vihar letör, és mindent letarol,
Mérges haragjától, az ág is elhajol.
Kétségben gyötörve, kétségek gyötörnek,
Fátyolos felhő int, higgy a Teremtőnek.


2019. 10.13.


Kuslits Éva
6482
rozsa koncz - 2019. november 04. 21:11:26

Kedves Éva!
Szomorú, érzelmekkel teli versed meghatott. Nagyon tetszett Gratulálok RózsaHeartRose

6542
ritatothne - 2019. november 04. 12:30:55

"Kétségben gyötörve, kétségek gyötörnek,
Fátyolos felhő int, higgy a Teremtőnek."

Igen, ahogy mondani szokás a "remény hal meg utoljára", persze nem mindegy, hogy kiben van a reményünk.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.