Bakonyi Ervin: Emlékezem
Emlékezem

Ahogy előrébb lépünk az időbe,
Szeretetteink sorban elköszönnek,
Emlékkönyvben események lebegnek,
Szememből a könnyek tengert képeznek,
Mire elérjük, s megérjük a csendet,
Amikor már nincs drukk és stressz...
Nem érzem kezed melegét, ám lelkem
Minden percben átölel, hangod figyelem,
Mellemben a fájdalom feszít szüntelen,
A néma lakásban helyem nem lelem,
Ott a szék, amit kiült feneked,
Poharad, amiből a friss vizet nyelted,
Párnádon illatod, ami erőssé teszi a jelent,
Fényképek sora falon és a szekreteren,
És hiányod, ami növeli a végtelent.

2014.11.01.
5396
Kitti - 2019. november 12. 21:19:39

Sajnálom. Sad

6653
pepa24 - 2019. november 11. 16:40:33

Ez a versed a hiány apró mozaikdarabkáiból építkezik, közben felfelé ível, legvégére hagyva egy ritka szép "költői képet". Megkapó és megható.

4694
Rzsike - 2019. november 08. 18:34:15

Ervin szeretettel olvastam megható versed,és szomorú is lettem.Sajnos ez az élet.Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.