Horváthné S. Mária: Amióta felkértél egy táncra
Amióta felkértél egy táncra

Látni akarlak s szemedbe nézni,
S karodba, remegve, reszketőn, vágyni.
Míg szád,lassan a számhoz ér finom,
Illatú leheleted rózsaszirom.

Miért?!

Az őrült vonzalom, fáj s zavaró,
Valótól félek, mint gyermek egyedül.
Kit magára hagytak védtelenül,
Sír ölel egy rongyot,rég volt takaró.

Miért?

Szeretlek?,- nem tudok mit mondani,
Nem báli érzés, nem lehet fojtani.
Parketten eldobtál, majd öleltél,
Karodban tartva s csókoltál követtél.


Tangó szólt, mikor kértél a táncra,
S este, a zenekar, csak nekünk zenélt.
Megértünk ketten a szép románcra;
Vagy az első pillanatban elvetélt'

Írta: MariaHs.
2019.11.11.
6081
varonklari - 2019. november 13. 11:29:35

Kedves Mária! Szeretettel olvastalak, gratulálok versedhez: KláriRose

5396
Kitti - 2019. november 12. 18:37:02

Jó volt olvasni versedet.
SzeretettelRose
kit

6191
Magdolna43 - 2019. november 12. 13:52:29

Kedves Maria!
Sok szeretettel gratulalok, séep vágyversedhez.
Magdi

6542
ritatothne - 2019. november 12. 09:41:14

"Megértünk ketten a szép románcra;
Vagy az első pillanatban elvetélt'"

Kedves Maria!

Tetszéssel olvastam vágyakozó, szép szerelmes versed. Viszont az utolsó két sort csak kérdőjellel tudom értelmezni. Rosszul gondolom?

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.