Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Tamáska Zsolt: Az idő
Az idő

Ketyeg az óra,
Évek óta,
El-elhallgat hébe-hóba,
De sosem tér nyugovóra.

Telnek a percek,
Szabadságot nyernek,
A számlapon körbe-körbe mennek,
De soha meg nem pihennek.

Múlnak az órák,
Szólnak az ódák,
A mutatókat üvegek óvják,
Míg véget nem érő köreiket róják.

De egyszer végleg leáll,
Mikor a végső köd leszáll,
Mikor a szerkezet kopik már,
S nem les rá kiváncsi szempár.

Akkorra más lesz minden,
Mi egykor szép volt, addigra nincsen,
S nincs már idő, csak pletykaszinten,
Az maradt, mit véghez vittem.

Volt egy gitár, húrjai régiek s ócskák,
Szépen szóltak rajta az ősi dalocskák,
Ahogyan azt nagyszüleink mondták,
Az idő nem oldja meg a problémát.

Mi lett volna másképp, nem tudom,
Most egész nap a plafont bámulom,
Nem jön a hajnal, nem múlik bánatom,
Hezitálásommal szeretteim váratom.

Régóta mutatja a pontos időt,
Azóta a rétre sok fa kinőt,
Elpazaroltunk megannyi szünidőt,
S kinőtünk rengeteg cipőt.

Telik az idő,
Akár a tavaszi rügy, ismét kinő,
Nem előkelő, nem úrinő,
Néha nem is látható, mégis szembetűnő.

Ketyeg az óra,
Megint, újra,
El-elhallgat hébe-hóba,
A jelenből a jövőbe átutazva.
6614
Googie - 2020. március 30. 12:53:51

Nagyon jó!az idő múlásáról én is írtam a 70-es években verseket

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.