Horváthné S. Mária: Nyár volt
Nyár volt

Árnyékban harminc fok és mégis didergek,
Kezemben egy legyező, a lábam remeg.
Szól az induló, erre nem vettem jegyet,
Temetésen szól ez a gyászos üzenet.

Árnyékban harminc fok és mégis didergek,
Tágas villák és mosolytalan emberek.
Lelkemben szól a hegedű szép csendesen,
Ezen a tájon zeném' el kell rejtenem.

Árnyékban harminc fok és mégis didergek,
Álruhában szökik a lelkiismeret.
Szelektív a szemét, márvány a kerítés,
udvarban hat autó olyan parádés.

Árnyékban harminc fok és mégis didergek,
Közel sincs vége a szomorú mesének.
Szól a harang s mellettem bridzsről csevegnek.
Megérted ugye a nyárban miért didergek.

Írta:Maria_HS
5555
Maria HS - 2019. november 20. 16:02:09

Kitti
Teljesen igazad van most veszem észre, hogy az utolsó két mondat lemaradt...Sad

5396
Kitti - 2019. november 20. 15:11:08

Marikám! Egyre fokozódó érzelmeket közvetítenek a versszakok. A feszültség egyre növekszik, jól kiemeli ezt az ismétlődő első sor. Azonban a zárása oly hirtelenül csukódik össze, mint egy szívinfarktus, első plusz hátsó fali, amikor egy pillanat alatt hulla lesz az élő. A versednek is így van vége. Rose

5555
Maria HS - 2019. november 20. 12:47:54

ritatothne
Örülök, hogy itt jártál s köszönöm: MariaRose

6542
ritatothne - 2019. november 20. 11:37:44

Kedves Mária!

Nagyon szép és elgondolkodható versed minden sorát átélve olvastam. Igen, ide nem váltunk jegyet és egyáltalán nem kellemes szembesülni a halállal, akár szegény, akár gazdag volt az elhúnyt.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.