Kitti: Télen
Télen

lelkem, mint a fagyott táj,
varjak karma beleváj
a hófödte jég alá,
s enyém e jeges varázs.

kezemben nyél, hólapát,
elhányni, el kéne már
a tél hófehér sarát,
emlékeknek romos hadát.

Kezem fagyottan merev,
mint szív összeforrt hege,
mint a téli táj hegye,
enyém lehet hideg szele.

Ha nem az enyém lenne,
a táj felmelegedne.
Nap sütne, felragyogna,
remény lenne aranyozva.

Szíven virág ha nyílna
mosolyt üzenne kínnak.
Teljes felszabadulás,
ha érzem Nap sugarát.
6081
varonklari - 2019. november 26. 11:54:20

Kedves Kitti!
Ha, ezek a "fránya" évszakok nem maguktól változnának, ha mi irányíthatnánk, folyvást fürödhetnénk tavasz melegében...., de jó is lenne. Mindjárt mindent más színben látnánk!
Örömmel olvastam soraidat, gratulálok szeretettel: KláriRose

5567
Mirage - 2019. november 26. 10:51:30

Kedves Kitti !
Hamar elmúlik a tél,jön a tavasz,virágozni fog újbol minden
akárcsak a Te szived.
Gratulálok versedhez
Tibor

6542
ritatothne - 2019. november 26. 09:54:40

Kedves Kitti!

Versed minden sorából lejött, hogy nem szereted a telet, amit meg tudok érteni, különösen, ha csak munka van vele, de elmúlik az is egyszer, innentől várhatod a tavaszt.

Szeretettel: RitaRose

5867
oriston - 2019. november 26. 04:13:59

Kedves Kitti!
A rossznál mindig van rosszabb...
Tudjuk azt, hogy a Nap heve alatt annyit szenvedünk, mégis vágyunk melegére, éltető sugaraira.
Sötét gondolatok a reményt szólítják, mint végső megoldást, és talán az is...
"A remény teszi az embert emberré" - mondja Abraham bar Hijja héber filozófus, és mennyire igaza van!
A versedben is felragyog, és nem enged el, megjön a "teljes felszabadulás", ergo vége a télnek.
Vágyódással teli verseddel keltem ma.

Ölellek:

Winkriston Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.