Kondra Katalin: Sosemvolt szerelem (2010. március)

Sosemvolt szerelem

Köddé vált szerelmet
Őriztem szívemben
Éreztem él bennem,
Akartam, elhittem.

Ragaszkodtam hozzá
Mint madár az ághoz,
Haldokló az utolsó
Meleg napsugárhoz.

Amikor másnap lett
Az utcákat járva
Megláttam őt, milyen
A szürke valóságba.

Szeretett, úgy ölelt
Mint soha azelőtt.
Sírtam, mert nem én
Voltam karjai között.

Összeomlott bennem
Sosemvolt szerelmem,
Már nem akartam őt
Fájt nagyon a lelkem.

Ahogy a madárka
Felröppen az ágról
S a haldokló elmegy
Ebből a világból

Én is elengedlek
Bár nagyon hiányzol…

Kondra Katalin
443
dzsenyami - 2010. április 29. 23:22:01

Megható szép vers Katalin ...gratulálok..

1142
Amarilla - 2010. április 22. 15:25:50

Kedves Katalin!

Nekem tetszett!
Szeretettel: Heni

230
Torma Zsuzsanna - 2010. április 13. 13:58:30

Kedves Katalin!

Szokatlan Tőled az ilyen szomorkás hangulatú alkotás.
Olvasom: "...akár jobb is lehetett volna". Ezt az jelenti, hogy nem is volt olyan rossz, sőt!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

498
kovesdiferencne - 2010. április 07. 07:59:03

Kedves Katalin!
A perzselő nap érleli a gyümölcsöt.
A perzselő szerelem érleli a szívünket, érzelmi világunkat.
Igen el kell engedni aki menni akar-ha igazán szerettük
elengedjük-!
Fájdalmas??? Nagyon!!!
Na, ehhez "ember" kell.
Gratulálok Neked !
Együttérzéssel olvastam okos versedet.Köszönöm:Teri

1209
angyalka - 2010. április 05. 15:04:56

Szép kis versike, amibe végül is megoldást találsz a végére.
..aki el akar menni azt el kell engedni,mert ő akkor nem az igazi.
Szeretettel:Rozálka

1160
Kokesz - 2010. április 04. 13:05:26

Hű ! Itt a tavasz, amely a reményt hozza!
Ugye milyen gyönyörű?
szerető üdv
Ildikó

801
Skapi Anni - 2010. április 04. 06:39:02

Kedves Katalin!

Van ilyen, sajnos. Sokszor csalódik az ember élete során, de így lesz edzettebb, ellenállóbb. Én inkább gyengébb szeretnék lenni, csak ne kellett volna annyi pofont elviselni. A versed nagyon szép, fájdalmas, megható, gratulálok hozzá! Kívánom, hogy többé nem érjen ilyen csalódás!

Szeretettel: Anikó

1119
tatos - 2010. április 01. 22:15:28

Kedves Katalin.
Nagyon meghatott a versed. Átéreztem a csalódásodat, és a szíved szorítását. Talán ez volt a sors legjobb ajándéka, hogy láttad és nem pazaroltál rá több érzelmet. Sajnos ad a sors sok kudarcot, de sok tanulságot is rejt. Szép versedhez szívemből gratulálok, sok sikertt kívánok
Szeretettel Gyöngyi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.