Kacsó Krisztina: Mindenkinek van egy megváltója (2019. december)
Mindenkinek van egy megváltója

Emberi megváltók is élnek köztünk.
Nekem az apám volt.
Kislányként úgy állt mellettem,
mint egy szikla
elmozdítani senki sem tudta.
Mozdulatlanságba dermedve
feküdtem a hófehér gipszben
a kinti sötétségben kacagtak a csillagok
a hópelyhek ezüst csillagvirágai
leskelődve figyeltek engem.
Álmosan fordítottam el a fejem
kósza könnyek láncát viseltem
a szememben, a nyakamon.
Azt hittem, ennyi lesz az én karácsonyi ajándékom.
A hajnali vonatfütty
gúnyosan kúszott a fülemig.
Ágyam végében ingatták fejüket a három királyok:
Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
Tanakodtak.
Furcsa grimaszokat vágtak, mert
karácsony hajnalán
értem jött az én apám.
A három királyok aranyos érvelése
terhesebbnek tűnt a mirha és a tömjén illatánál.
De nem.
Nem találtak makacsabb embert nála.
Karjába kapott s délcegen
indult meg velem.
Anyám a nyomában,
akárcsak Mária.
Szótlanul, csendesen
ballagott gyermeke után.
Szívének egyenletes dobbanása
húzott álomleplet gyermekére.
***
Karácsony este van.
Együtt van a család.
A három királyok a múlt homályába vesztek.
A csillagszóró aranyos fénye
vonja be a három gyermeki testet.
Apám és anyám szemében ezüst fényesség ül
talán kölcsönkapták a nagy napra,
karácsony éjszakára.
***
Szent ez az este.
Rád emlékezem.
Halkan dúdolom a Mennyből az angyalt.
Még most is fülemben cseng a hangod.
Aranyport hintettél rám
drága, jó apám.
Éltedben is óvtál.
Mindenkinek van egy megváltója
Nekem a halálod után is az maradtál.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.