Koncz Tamás István: Mint Nyilas Misi mondom ezt
Mint Nyilas Misi mondom ezt
(Akrosztichonos vers)

Longaméta labda száll az égen
Élünk csak magunknak, szinte észrevétlen
Gyönyörnek nyoma sincs, olyan szürke minden
Jaj, kiáltanék, de közönség nincsen

Órák kattognak gyorsan fölöttem
Mélabús hetek vannak már mögöttem
Iskola, katedra, padok és diákok
Nem mondja senki, hogy otthon is hiányzok

Debrecen nem szeret érezteti velem
Honvágy gyötör, nem jó most itt nekem
Angyal, segíts meg, mert itt nem maradok
Lelkes, szegény és bátortalan vagyok

Álmodom szépről, jóról és csodáról
Lassan megváltozó kedvesebb világról
Illendő is az, hogy egy diák erre vágyik
Gondolatom most az, légy jó mindhalálig!
6543
Mukkancs - 2019. december 05. 19:28:06

Köszönöm.

6653
pepa24 - 2019. december 05. 12:57:39

Kedves Tamás
dicséretre méltó vers született a kezed alatt. Nemcsak mert megfeleltél a magad támasztotta formai követelménynek (akrosztichon) és nem csupán mert egy másik mű mondanivalóját így össze tudtad foglalni. Te nem egyszerűen egy regény (és írója) gondolatvilágát mondtad el, hanem hozzátettél saját egyéniségedből és tehetségedből, méghozzá úgy, hogy azt minden külső tényezővel együtt, egységbe foglaltad. Csak így tovább! Rose Smile

6702
asmith - 2019. december 04. 22:25:01

Fájdalmasan szép vers. Örömmel olvastuk ezt is.

6542
ritatothne - 2019. december 04. 17:00:58

Tetszéssel olvastam a versed. A kedvesebb világról sokan álmodunk, de legjobb magunkkal kezdeni, talán akkor a visszajelzés is pozitív lesz.

Szeretettel: RitaIn Love

6476
Siposne Marica - 2019. december 03. 17:01:26

Ügyes vagy!
Kedves, szomorú vers.
Gratulálok!

6543
Mukkancs - 2019. december 03. 14:43:43

Köszönöm szépen a kedves szavakat.

5396
Kitti - 2019. december 03. 07:30:17

Ügyes munka, valóban kijön a sorok elején a mondani való. Gratula!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.