Hornyák Jánosné: Emlékharang
Emlékharang

Mint kagylóban az igaz gyöngyszemek,
Csillannak fel újra az emlékek.

Ringatózik csónakom a múlt tengerén,
Párás ködfátyolon át fordul az idő tengelyén.

Kopogtat a múlt szívem üvegajtaján.
Gyémánttá csiszolódik, mi kínos volt hajdanán.

Simuljatok el víznek kék tükrén!
Ússzatok tova lágyan s tündén!

Csodás pillanatokat szívemnek szigetén
Márványba vésem, ujjongva sikerén.

Megkondul sokszor az emlékharang,
Felsóhajt a távolból rég nem hallott hang.

Csodás emlékkönyv a szív, tudod
Megelevenedik a múlt, ha szemed behunyod.

Élővé varázsolhatod, ki már elköszönt
Színessé teheted a hétköznapi közönyt.
6142
BoldogCsisz - 2019. december 09. 18:00:59

Kedves Magdi!
Gyönyörű hozzászólásodat szeretettel olvastam. köszönöm szépen!
Üdv: Marika

6191
Magdolna43 - 2019. december 08. 21:09:17

Kedves Marika!
Az az emlékharang,sokszor megkondul, annak aki elvesztette a legkedvesebb személyt és már csak az emlékeivel él.
Kedves szép versedhez szeretettel gratulálok.
Magdi

6142
BoldogCsisz - 2019. december 07. 14:08:48

Kedves Kitti!
Köszönöm hozzászólásodat!
Szeretettel: MarikaRose

5396
Kitti - 2019. december 07. 08:49:51

Gondolatban visszaidézni valakit, aki már nincs, és hiánya szenvedést okoz, hát sok idő múltán lehet úgy, hogy ne fájjon. Persze az emlékharang a lélekben újra és újra megkondul, bizony.
Rose

6142
BoldogCsisz - 2019. december 06. 14:41:45

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastad versem.
Szeretettel: MarikaHeart

6542
ritatothne - 2019. december 06. 11:37:47

"Megkondul sokszor az emlékharang,
Felsóhajt a távolból rég nem hallott hang."

Szeretettel olvastam szép versed.

üdvözlettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.