Vilhelem Margareta: Némaságban
Némaságban

Megszoktam lassan álmaim
a soha meg nem tett vétkeket,
a ki nem mondott beszédet,
az érdektelen szerelmeket.

Megszoktam a szótlanságot
az intelmeket ,nyugtalanságot
a tébolyult keringő gondolatot
csóktalan hideg éjszakákon.

Megszoktam e furcsa világom
a zavarosan ébredő tudatom
s éjjeli sötétségben mormogok
nagyon nincs más választásom.

Megszoktam a friss panaszom
most már szinte hagyományos,
eltűnő barátaimban csalódok
így szótlan múzsám is elhagyott.

Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom,
a hálómat lassan mélyre bocsátom,
ami az enyém csak azt foghatóm.

Másnak könnyű préda vagyok,
álomittasan mindent szokhatok
belső kényszerem magával hordoz
míg testemen tolatnak álom vagonok.
2952
bruxinelli - 2019. december 10. 16:55:06

Drága Babu !
Kívánok neked nagyon sok szépet és jót, hogy a megszokás könnyebb legyen. Puszillak, Zsófi.

6542
ritatothne - 2019. december 10. 16:49:15

"Méltósággal bátran hordozom"

Kedves Babu!

Ez a lényeg, a méltóságunk hordozni.

Szeretettel: RitaRose

6081
varonklari - 2019. december 10. 09:56:56

Drága Babu!
Megérintettek soraid, mély érzelmekről árulkodnak, elgondolkodtató a mondanivalód.
Szeretettel olvastalak, gratulálok: KláriHeart

5567
Mirage - 2019. december 09. 23:14:15

Kedves Babu !
Nagyon lehangoló verset írtál,szép ünnepeket várva az élettől
eltávolodtál.A hit magadban és a remény az életben fontos
tényezők.
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.