Nagy Vendel: KARÁCSONY VAKON....
GONDOLATIM FENYŐ ILLATÁBAN

KARÁCSONY VAKON....

Mikor bent ülök a nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a félhomályban.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából.
Régi filmek peregnek
Tornyosuló emlékek,
Mennyben élő emberek
Kerülnek elő a homályból,
Jöttünk meglátogatni tégedet,
Hogy ne legyél egyedűl.
Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja,
Mint mindíg, ha
A Megváltóra várva
Imádkozom a szobámban.
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét
Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Az isteni bárányt,
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek,
Mint széllel az Angyalok,
Ti fészket elhagyók
Óvó karjaimat kiterítem felettetek.
Az nem sértene
Ha vissza sem néznétek,
De az rosszúl esne,
Ha elfelednétek.


Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
rongyos istállóban
Az ige megtestesűlt Betlehemben
S a három királyok elindúltak,
Fényes csillag vezette őket.
Ez volt az égi jel,
Csillag vezess....
Utánnad megyek.
Tömjén füstje lebegett a légben,
Letérdeltek a kis Jézus elébe
Ki elhozta a reményt,
Hitet vesztett embereknek
Az utolsó esélyt.
A mennyben angyalok kara énekel,
S harsonák szava száll,
Adják a hírt tovább,
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben
Csillognak a fények
álmodozó szemedben.
A megváltás reménye él
Megtisztúlni vágyó,
Bűnös lelkedben.
Anygyal szállt az égen,
Fényes ragyogással,
Hozta a hírt a széllel.
Kezében lángot vitt
Nagy fényességgel.
Oszlatni sötétet,
ELHOZNI A FÉNYT,
Hitük VESZTETT EMBEREKNEK
Mutatni a reményt,
Reménytelen embereknek
Az utolsó esélyt.
Vakok számára a soha
Ki nem alvó fényt,
A belenyugvást,
és megbékélést.


SZEKSZÁRD 2019.. KARÁCSONYÁN... .


Nagy Vendel Karácsony vakon CÍMÜ versét elmondja Ilosvay EGYED Katalin

https://www.youtube.com/watch?v=UcV8smFjE-4&t=27s
5555
Maria HS - 2019. december 26. 19:19:22

Szeretettel olvastam versedet mint mindig: Maria

5548
babumargareta - 2019. december 26. 18:25:34

Szeretettel olvastam versedet és Kitti hozzászólását is !
Köszönettel tartozunk csodás soraidhoz !
Az ember a leghatalmasabb ,nem engedheti hogy kettétörje senki,semmi!
"Mutatni a reményt,
Reménytelen embereknek
Az utolsó esélyt.
Vakok számára a soha
Ki nem alvó fényt,
A belenyugvást,
és megbékélést."
A fénynek nagy hatalma van.
Köszönjük szépen es gratulálok a fényességre utaló soraidhoz....BabuRose
Az URL -t nem lehet használni a youtube-n.Be kell tenni egy linkbe!........BabuHeart

5396
Kitti - 2019. december 24. 08:51:15

Drága Vendi!
A te fehér botod nem a sötétség hírnöke, hanem a fényé, ami a lelkedből világít a világmindenségre.
Ezt a fényt látom ebben a versedben is. Nem vagy feledhető. Köszönet a versért! Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.