Dobai Dávidné: Új remény
Új remény

Isten szeretetében a virág kinyílik
Végtelen terméseivel az ég felé nyúlik
Illatozva mutatja a világnak merre az arra
Új reményre ébred virradatra
Isten szeretetétől a fa gyümölcsöket vágyik teremni
Többet és még többet, hogy az éhezőket tudja éltetni
S őket beoltva új útra indítsa
Éltetve teljében élni gyógyítja
Isten szeretetében a zsákutcából új irány lesz
Melyen arra mész, merre hívogatnak
Fénnyel teli útján a napsugárnak
Isten szeretetében kiéghetetlen vagy
Örömmel vagy kútja a sivatagnak
Isten szeretete pajzsként óv téged
Helyes önkritikát kap léted.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.