Bujdosó János: Az erdő ad erőt
Az erdő ad erőt

Az erdő ad erőt -- folyton lüktető, folyton változó világ.
Csillámló fények játéka színeivel ágai közt, babonáz.
Sóhaja, neszei sejtelmes suttogás,
suhanó árnyai magasztos látomás.
Lombfala körbevesz, átölel, simogat,
sáros ösvényein lehetek önmagam.
Földszagú völgyei, várként védenek,
s palástként emelik fölém a kék eget.
Vadjai, szelleme, mind, mind jó barát,
szívük a lelkemmel egy ritmusra jár.
Smaragdzöld ruhában, békés óriás,
hatalmas kastélya kitárja kapuját.

Erdő!

Béke és nyugalom, ezt nyújtod énnekem,
bennem a hitet táplálod azt hiszem.
Nem hiszem, tudom s mindig vissza térek,
reménnyel telve, oltárodhoz lépek.
S ébredek a világ össze bajára, ősi ösztönök mágikus szavára.
Szavára lelkem gyarló démonának,
ördögi béklyóim csonttörő zajára.
Levedlem bőröm, öntudatom tépem,
ördögi táncban, kegyes ölelésben.
Vesszőfutásban, tisztító tűzben,
éledek újra, mélyed rejtekében.

2019.11.10. Budapest, Bujdosó János
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.