Fleiszig Rózsa: SELYMES SUTTOGÁSOK
SELYMES SUTTOGÁSOK

Selymes suttogások simogatják lelkem
Eltűnnek az árnyak a kis szobán, belül
Holdfény az ablakban reszket meglepetten
Ajkamra a vágy, mint égő láng feszül
Az egekbe emelő pillanat megroppant
Karod úgy ölel, mint völgyet zord hegyek
Miközben a szívünk egy ütemre dobban,
érzem, több nem kell, csak melletted legyek!
Te, csak az enyém, és én örökre a tiéd
Viszálykodás, csalás hozzánk el nem ér
Egymásnak minden kis bűnt megbocsájtunk,
a szerelemért, a mindent legyőző szeretetért.

Eger,2019. december 23. F.egri Rózsa(Vadvirág)
6653
pepa24 - 2020. január 01. 22:37:56

Kedves Rózsa
elbűvölt a versed, több okból is. Nagyon tetszik a szerkezete: a változó szótagszám, amit a hangzók hosszúsága olyan remekül kiegyenlít. A rímelés, ami hol tisztán egybecsengő, máskor asszonánccá szelídül Az alliteráció, megszemélyesítés, hasonlat... Másrészt ott a megfogalmazás módja, ahogyan a valóságot álomszerűvé teszed, az intimitást kiteljesedéssé.
(Rita, ahogyan általában, most is megtalálta a vers legfőbb lényegét.) Kívánom, hogy ez örökké megmaradjon Neked, az életedben.
Én csak gratulálni tudok ahhoz, hogy mindezt ilyen szép költeménnyé formáltad. Rose

6542
ritatothne - 2019. december 31. 10:26:05

"Egymásnak minden kis bűnt megbocsájtunk,
a szerelemért, a mindent legyőző szeretetért."

Szép és bölcs gondolatok.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.