Hecz János Sándor: Valahol, Szentestén
Valahol, Szentestén

Talán ma áldás száll az egész világra.
Megváltó sem jön el, este majd hiába.
Szeretet költözik emberek szívébe,
nem lesz most egyedül hiszem, senki végre!

Jaj de ott egy viskó kint a falu szélén!
Hiába az ünnep? Nem füstöl a kémény.
Pedig él valaki abban, magányában,
már egy forgács sincsen üres kamrájában.

Ni-csak? Mozgást látok rozzant kapujában!
Egy autó, állt meg előtte a sárban.
Ajtaja csapódik, kik jöttek kiszálltak.
Unokái jöttek az öreg mamának!

Mind a két kezükben csomagokat fogtak,
virgonc dédunokák előre szaladtak,
kacagva kopogtak ritkán nyitott ajtón.
Mamájuk felriadt régen hallott zajtól.

Ajtóhoz csoszogott, azon ki is nézett,
azt hitte még álma vetíti e képet!
Majd rájön, nem álom. Most tényleg megjöttek.
Szeméből patakban folynak örömkönnyek!

Boldogság könnyeit, gyorsan letörölték,
legnagyobb csomagot kocsiból kivették,
majd nehéz tartalmát kályha mellé téve,
tartalmától meleg lesz a házban végre!

Vidám gyermekzsivaj költözött a házba.
Régen volt mamának nagyobb boldogsága.
Maradnak Szentestén, el csak másnap mennek.
Ilyen Karácsony járna, minden embernek!

2019.12.24.
5777
Michelinpapa - 2019. december 31. 15:01:38

Köszönöm szépen kedves Kitti, viszont kívánom!Rose

5777
Michelinpapa - 2019. december 31. 15:00:59

Örülök ha tetszett kedves Marika, köszönöm
és kívánok boldog új esztendőt!Rose

5396
Kitti - 2019. december 31. 10:53:23

János, ez gyönyörűséges! Megható, kedves, nagyon szép vers!
Hozzon számodra az új év sok örömöt, sikert, boldogságot és minden mást, amit a szíved kíván! Rose

6142
BoldogCsisz - 2019. december 31. 10:38:49

Gratulálok gyönyörű versedhez!
Kívánom, hogy az új esztendő is hozzon szeretetet mindenkinek!
BÚÉK
Üdv: Marika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.