Kereszthúry Árpád: Gólya
Gólya

Piros csőrű gólya madár
Te sem vagy itt ma már.
Elrepültél jó távolra,
Fecske is kiült a drótra.

Követnek a hosszú útra,
Mert bizony, ez jó nagy túra!
Eltelik még jó sok hónap,
Míg látlak újra, hogy vagy!

Tavaszt hirdeti a jöttöd,
Szárnyad fészked felé köröz.
Ha fáradtan leszállsz végre,
Felpezsdül az ember vére.

Te lettél a mi madarunk,
Ha látunk, hozzád szaladunk.
Mert kedves vagy a szemünknek,
Szimbóluma a népünknek.

Visszahúz téged is szíved,
Hiába kerget el hideg.
Itt születtél, itt is költesz,
Szereted a magyar földet!
5555
Maria HS - 2020. február 01. 17:48:58

"
Visszahúz téged is szíved,
Hiába kerget el hideg.
Itt születtél, itt is költesz,
Szereted a magyar földet!"- szép versedhez, gratulálok: MariaHS

5396
Kitti - 2020. január 08. 09:53:38

Címnek inkább azt adtam volna, hogy Hűség.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.