Verebi Éva: Felhőt karcolók
Felhőt karcolók

A billegő torony biz túl magasra dől,
ha a friss hajszálgyökerek gyengén tartják,
s vele dőlnek öreg idő fölkent fái,
a múlt: borrá beérett gyümölcsük mámor,
és kötetnyi árnyékuk önzetlen adják.

Nemzetek fája emlékredőin ered,
sajátos ízüket szívemmel kóstolom,
nem csekély e színpompa ez organikus,
lüktető világban, s tán így megmaradni,
hű lélekkel, magos cél lehet, gondolom.

És, ha urasra teremtett lényét, e tét
dolgaitól messze kószálni nem ereszt,
a maradék is beteljesül, él, halad,
mint múltból jövőbe áthajló, jó kapocs,
és szárnyait elbírja az igyekezet.

S ha így tesz, karöltve tudás, kéz s a lélek,
érzi majd önmaga, jós nélkül is látva,
ez Istennel egyező, közös akarat,
mert, ami még nincs, neki már az is megvan,
s a ma, bár rend szerint omlik, nem hiába.

Még lélegzünk, működik hát az alkotás,
nem hajlong opportunista ítész előtt,
nem öncél, s az értéshez eszközzé növeszt:
művet, embergyönyört és viselt szenvedést,
és a mindennapi kenyérbe gyúrt erőt.

S talán ekként formázzuk, mégiscsak szépre,
csapongva, félve, külszínre fejtve, lépve,
jogos igényünknek változó színterét.

2019 Szent András hava
6533
Ahita - 2020. január 07. 14:17:50

Kedves Hajnalka!
Köszönöm ezt a tartalmas értékelést, értelmezést, jó, amikor ilyen mélységekig megérkezik az olvasó egy versben, és azt le is írja, megosztja az íróval, mert hát ez a igazi cél, az értés, egyetértés, néha vita, de a mozgolódás a gondolatok sokaságában is kinek, kinek eszköz, jó erre, vagy arraSmile...
Örömmel láttalak: Éva

6533
Ahita - 2020. január 07. 14:11:26

Kedves Ica!
Igaz, igaz, nem könnyed dallam, de örülök, hogy olvastad, értékelted!Smile
Szeretettel láttalak: ÉvaRose

6542
ritatothne - 2020. január 04. 13:02:42

Az előttem szólókat tudnám csak megismételni. Nem könnyű, de annál inkább elgondolkodható írással örvendeztettél meg bennünket.
"S talán ekként formázzuk, mégiscsak szépre,
csapongva, félve, külszínre fejtve, lépve,
jogos igényünknek változó színterét."

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2020. január 04. 00:42:19

"S ha így tesz, karöltve tudás, kéz s a lélek,
érzi majd önmaga, jós nélkül is látva,
ez Istennel egyező, közös akarat,
mert, ami még nincs, neki már az is megvan,
s a ma, bár rend szerint omlik, nem hiába."

Gratulálok!Rose

6653
pepa24 - 2020. január 04. 00:37:57

Kedves Éva
Icának igaza van abban, hogy ez a mű "nem egy könnyű írás". Valóban fajsúlyos, mélyen elgondolkodtató, szinte szilánkokból, rögökből, szómorzsalékokból gyúrja össze a mátrixot, ad formát az alaktalannak, és a "torony" összeomlása(i) után is újra és tovább építkezik. Nagyon tiszta igazság az, hogy az alkotásban még a mű is csak eszköz (lehetőség, erő, stb.), valami több, teljesebb megértésére és megélésére. Gratulálok ehhez a költeményhez, amit nemcsak szükséges, de érdemes is többször elolvasni. Rose

3649
Oroszlan08 - 2020. január 01. 21:32:13

Nem egy könnyű írás, többször olvasva, elgondolkodtató!
Boldog új évet kívánok szeretettel
Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.