Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Horváth- Tóth Éva: Lehetett volna (2020. január)
Lehetett volna

A délutáni napfény vállamra hull.
Csak nézem méz sárga csordulását,
s rád gondolok. Lehetne akaratlanul
ott feledett csöndes érintésed is.

A fölém hajló csupaszodó ágak
bágyadt búcsúként suttogják neved
karcsún ringva az őszi szellő zajában.
Monoton téged zörgő száraz levelek.

Levelek, amik utca kövén hevernek,
fénylő, kis vadgesztenye gyöngyöket
rejtő szőnyegként terülnek el neked,
s várják puha lépteidet. Mint én várlak.

A parkban egy pad is üresen maradt.
Ülhetnénk ott, lehullt őszként, kulcsolt
ujjainkkal, s ébredne bennünk a tavasz
szótlan kis virágaival. Ülhetnénk ott.

A rozsda-szagú állomás sínpárjának
darabjai lehetnénk, s a messzeségben
vas karjaink ölelőn összezárnának
időtlen időkig csókba forrva. Lehetnénk.

A derengő alkonyban köveken kopogó
gondolatként fut elém a felismerés.
Egy romos ház párkányán porosodó
lehetőség vagyunk. S elfúj az őszi szél.
6575
Horvath Toth Eva - 2020. február 21. 13:39:06

Hálásan köszönöm kedves soraidat Rita!
Szeretettel: Éva Rose

6542
ritatothne - 2020. február 21. 12:49:51

Kedves Éva!

Szomorú, szép versed érdeklődéssel olvastam. A lehetőség és a valóság találkozása.

Szeretettel: RitaRose

6575
Horvath Toth Eva - 2020. január 19. 19:27:51

Köszönöm szépen kedves Ilona! Smile

443
dzsenyami - 2020. január 19. 15:40:26

Gratulálok... a helyezéshez, színes mély tartalommal megírt vers.
Szeretettel
Ilona

6575
Horvath Toth Eva - 2020. január 02. 12:25:00

Köszönöm szépen Kitti! SmileIn Love

5396
Kitti - 2020. január 02. 09:25:16

A lehetőség és a valóság olyan sínpára ez, amit a váltó éppen átkezelt más irányba. Szép nagyon ez a vers.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.