Kacsó Krisztina: Varázsló Balaton (2020. január)
Varázsló Balaton

Víztükrödet látván
saját szememet vélem felfedezni
a kék és a zöld magasságai, mélységei.
Némán nézel vissza rám
gyomromban oldod a görcsöt
táncolni volna kedvem.
Egymás mellett csúcsosodó hegyek
ahogy körbevesznek
rojtos lelkemet foltozod szépségeddel
taréjhullámok ringatnak
a megelégedés ágyán.
Magamhoz ölelem a tihanyi tájat
szívdobbanásom visszhangja
a fülembe kúszik
lusta vized kőkoccanása
mossa ki onnan.
Vitorlába kapó szél
engem is vigyél
el innen
a gondok tengeréből
a tó közepére
legmélyebb pontodra.
Fonj vízcseppeket a hajamba
hullámzó érintésed kapjon az arcomba
hűs lihegésed érezzem vállamon
fekete iszapod tekeregjen a bokámon.
Sziszegő kígyó hangját
utánzó balatoni hajó akarok lenni,
amikor újjászületek
hűs hullámaid között megpihenni
szeszélyeidet kiismerni.
Templom leszek Vonyarcvashegyen
imádkozó lelkem csendmorzsákat
csipeget a kopott padlóról.
Ha ma élne József Attila,
kocsmába mennék vele.
Szárszón habos sörbajusszal szavalnám
a Tedd a kezed homlokomra versét
az egekig magasztalnám.
Lennék a barátja, a lelki szemetese,
a felesége, élete szerelme.
Becsukott szemmel ülök a keszthelyi parton
színes lelkemet igazítom a helyére
túlcsordult érzelmeimet az ujjaimról nyalogatom.
Ezt tetted velem,
te varázsló Balaton.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.